A második forduló is negyvenötpontos első hellyel zárult A Ligában. Ezúttal öt versenyző érkezett a játéknapra, de tízembernyi gólt termeltek ki. Már az első körben közel tízig jutott Baross és Szathmáry, hogy aztán Gabi Terjék ellen már átlépje a tízgólos álomhatárt, miközben Szathmáry és Lukács Viktor mérkőzése is kilencgólosra sikeredett.

Az elmúlt hetekben több egyeztetés is lezajlott, hogy az egyesületet elhagyó NB1-es csapat után mi legyen a következő lépésünk.

2023. november 20-án este elrajtolt A Liga. Az első fordulóra hét játékos érkezett, akik közül Terjék Zsolt csak egy barátságos mérkőzés erejéig tudott a társasággal tartani, így hat fővel indult útjára a bajnokság, amely rögtön egy hibátlan mérleggel, azaz 45 ponttal vette kezdetét.

Az elmúlt hetek történései után új utat kellett kijelölni a váci gombfocizás számára, így néhány jól irányzott telefonhívás után egy új bajnoki versengést indítunk útjára, meghívásos alapon, 'A Liga' néven. Fontos szempont volt, hogy szem előtt tartsuk a váci gombfocizás hagyományait, következésképp a meghívottak kivétel nélkül olyan játékosok, akik nem csak átlag feletti játéktudásukkal, de erkölcsi- és morális szempontból is kiemelkednek a gombozó társadalomból. Fontos megjegyezni, hogy A Liga résztvevői nem igazolnak egyesületünkhöz, mi mindössze játéklehetőséget kívánunk biztosítani ezen kiváló játékosok számára, elősegítve ezzel a saját felkészülésünket is, természetesen nem zárkózva el egy esetleges közös jövőtől. A Liga alapítói abban állapodtak meg, hogy további játékosok csak az alapítótagok teljes egyetértése mellett csatlakozhatnak a társasághoz. Arról, hogy milyen rendszerességgel találkoznak majd A Liga játékosai, nincs kőbevésett szabály, de jó eséllyel havi 1-2 alkalomról beszélhetünk, ezen alkalmakkor pedig egyesületünk hagyományos játéknapjai elmaradnak.

Azok névsora pedig, akik eddig elfogadták a meghívást:

- Baross Gábor (Vác)
- Debreczeny Zoltán (EMKF ALC Szeged)
- ifj. Farkas Gábor (Vasi GE)
- Horváth Dénes (Józsefvárosi SzE)
- Laczkó Balázs (Vác)
- Lukács László (Testvériség SE)
- Lukács Viktor (Testvériség SE)
- Magyar Antal (Testvériség SE)
- Mártonfi István (Vasi GE)
- ifj. Morvai Tamás (Józsefvárosi SzE)
- Szathmáry Károly (Dunakanyar Forte ALC)
- Terjék Zsolt (Testvériség SE)

Az első forduló november 20-án, 18 órai kezdettel kerül megrendezésre a Madách Imre Művelődési Központ négyes termében.

A Dunakanyar Forte Asztali Labdarúgó klub az alábbi hivatalos nyilatkozatot teszi.

A Magyar Asztali Labdarúgó Szövetség NB1-es csapatbajnokságából az Egyesület visszalép. Az Egyesület azt az álláspontot képviseli, hogy korábbi tagjai, nevesen Ács Márton, Baross Gábor, Laczkó Balázs, Roller Dániel és Olcsvári András pályán elért eredményei jogosulttá teszi őket arra, hogy az Egyesület NB1-es tagságát megörököljék, ezért azzal a kéréssel fordul a MALSZ-hoz, hogy fentebb említett játékosokat tekintse az Egyesület jogutódjának az NB1-es csapatbajnokság tekintetében, és az Egyesület NB1-es tagságát az általuk létrehozandó szervezetre átruházni szíveskedjék. Saját nevezésük további részleteiről ők fogják tájékoztatni a Szövetséget.

Egyben azt is kérjük, hogy a MALSZ nyilvántartásaiban, illetve ranglistáján az alábbi játékosok egyesületeként - kérésükre - a továbbiakban a Dunakanyar Forte ALC ne kerüljön feltüntetésre:

1. Laczkó Balázs
2. Ács Márton
3. Baross Gábor
4. Roller Dániel
5. Olcsvári András
6. Dobos Attila
7. Kovács Balázs
8. Beja György
9. Mészáros János

Egyúttal tájékoztattuk a Szövetséget, és a versenyrendszerben érdekelt klubokat, az alábbi, tisztázást igénylő kérdésekről:

1. A Dunakanyar Forte ALC MALSZ-tagságát fenntartja, önmagát a MALSZ versenyrendszerének mindenkori legalsó osztályába sorolja
2. Az https://vacigombfoci.hu továbbra is a Dunakanyar Forte ALC hivatalos honlapja, az ott közölt információk minden esetben a Dunakanyar Forte ALC hivatalos adataiként tekintendők, ezeket kérjük külön kezelni az újonnan létrehozandó szervezetétől, különös tekintettel az alábbiakra:
a. az Egyesület vezetősége
b. az Egyesület elérhetőségei
c. a honlapon közzétett beszámolók, pénzügyi adatok
d. az Egyesület edzésnapjai
e. az Egyesület tagsága (azzal, hogy a Forte ALC nem korlátozza tagjait abban, hogy bármely más egyesületben is tagok legyenek)
3. a Dunakanyar Forte ALC szokott időben tartott edzéseit továbbra is a Váci Madách Imre Művelődési Központban tartja, de más időpontra helyezi át, erről további információk honlapunkon jelennek meg, várhatóan az elkövetkező két héten belül

1963 júliusában egy - saját elmondása szerint - kövér kisfiú lépett be a Váci Forte edzésére, és bár a Zentel Róberttől elszenvedett 14-0 arányú vereség ezt még nem vetítette elő, ezzel a pillanattal megváltozott a klub, a játék, a sportág és sokunk jövője. Mindaz, ami az elmúlt hatvan esztendőben történt, mára történelemmé vált. Közösségünk legnagyobbjától búcsúzunk.

Bártfay László (minthogy Szent Csaba hiányában a keresztségben nem kaphatta a Csaba nevet), 1963-ban, tizenhároméves korában került kapcsolatba az asztali labdarúgással. Az akkor a sportág egyeduralkodójának számító Váci Forte mágnesként vonzotta a gyerekeket, Csaba pedig barátja, Hanzel Tibi oldalán játékra jelentkezett. A klub akkori vezetője, Zentel Róbert 1964-ben megjegyzi Naplójában, hogy a fiatal Bártfay nagyot fejlődött, hiszen gólt tudott szerezni a Penarol ellen. A mérkőzés eredménye 22-1 volt. A klub azonban feloszlott, a gombozás pedig szamiszdatban folyt tovább Vácott, Teknős Károly otthonában. Kettejük barátságáról sokat elmond, hogy Csaba dolgozószobájának egyik jellegzetes eleme egy képkeret, benne egy fotó a régi barátról.

Valamikor a nyolcvanas évek elején, úton a Teknős és Bártfay család. Miközben a Forte játékosairól keveset tudunk a klub feloszlása után, az bizonyos, hogy Teknős és Bártfay több kísérletet is tett a klub felélesztésére, de egészen a nyolcvanas évek közepéig nem jártak sikerrel. Legendák keringenek ugyanakkor arról, ahogy a két család fel-felbukkant egy-egy verseny helyszínén, így ők ketten szinte végig aktívak voltak mindaddig, míg végre el nem jött a várva várt klubalapítás a Reménységben.

1986, Komárom. Bártfay, Hanzel és Teknős mellett (a fotón mögött) immár egy új korosztály képviselője, Pozsonyi József pózol büszkén az új klub első komolyabb sikere után. Az NB1 felé igyekvő csapat első lépése volt ez, de nem a legfontosabb. Csaba nem pusztán klubot alapított, nem csupán bajnokokat akart nevelni, ő egy közösséget hozott létre, amelynek alappillérei a fiatalok voltak. A nyolcvanas évek generációja közül - a teljesség igénye nélkül, és bocsánatot kérve azoktól, akik e nehéz pillanatban íródó sorokból kifelejtődnek - csak néhány név, akik Bártfay alatt bontogatták szárnyaikat: Pozsonyi, Vendég, Kukel, Demény, Heidt, Mészáros, Cserey, nem utolsó sorban pedig a legpengébbek, a Kovácsok... de nem csak a fiatalok, hanem a korábbi játszótársak is újra együtt lehettek, Klima, Zentel, Hanzel, ismét Kovács... és természetesen a váci csapat játéknapjai nem létezhettek Irén néni, Ancsa, Kati, Bogi, Gabi néni, a teljes Kovács család anyukával, apukával, PG, Karcsi bácsi... szóval a család nélkül... varázslatos idők voltak... és mindezek közepén ott állt Csaba, aki mindezt összefogta.

Ahogyan pedig a váci csapat egyre nőtt, úgy jöttek a sportág nagyjai, Szendrey, Jurcsik... 1990-re újra bajnokesélyes csapat állt ösze Vácott, a döntő pedig közelgett. Aki valaha is ebben az életben járt Vácott gombfocizni, vagy leült beszélgetni egy nagyot Szendrey Tibivel, az kívülről tudja a történetet, de bizonyára sosem fogja megunni, hogy újra és újra meghallgassa, miként alakult az NB1 utolsó mérkőzése 1990-ben. Keressétek hát fel Tibit, és hallgassátok meg tőle magától. Hogyan állt fel Szendrey 0-3-ról, hogyan fordította meg a mindent eldöntő mérkőzést a Tesi ellen, hogy hogyan bukta el ugyanezekben a másodpercekben a bajnoki címet az addig remeklő Bártfay, és hogyan lett így bajnok a Testvériség. Ebben az időben Bártfay volt a legnagyobb. Olyannyira, hogy a váci csapatból ő tudott először egyéni országos bajnoki címet szerezni, mégpedig ugyanebben az évben.

Béres, a rekordbajnok. Lutor, a gombozás egyik legprecízebb játékosa, és a Bajnok, Bártfay Csaba 1990-ben. Mára egyikük sincs már közöttünk. Béres László keze utolérhetetlen volt, míg a két Csaba a sportágat a mai napig meghatározó fejlesztésekkel szálltak versenybe. Bártfay örök elégedetlen, és örök kísérletező volt, és ez volt sikerének a kulcsa. Emberfeletti időt töltött azzal, hogy a legkülönfélébb műanyagokat tanulmányozza, vagy figyelje a labdák röppályáját egy-egy kapuralövéskor. A versenyeken körbejárt egy tolómérővel, és a nagy játékosok eszközeiről készített rajzot, hogy felfedezze azt a mindent megmagyarázó képletet, ami alapján elkészülhet a tökéletes gomb, és a tökéletes pálca. Tőle eredeztethető az úgynevezett "kalapos" gomb, ami mára gyakorlatilag az egyetlen használatban lévő típus a versenyeken, vagy épp a lexán pálca, amivel a váciak már a kilencvenes évek óta játszi könnyedséggel szórják a gólókat a legnehezebb helyzetekből is. Sokan talán fel sem fogják, micsoda hatása volt a teljes sportágra, és hogy a gombfoci ma teljesen más lenne, ha ő nincs. Szerencsénkre volt.

Helyszín, a Váci Reménység klubhelyisége, 1992. Az időközben felnőtté váló váci ifjak, és középütt a Mester, aki a régi barát, Teknős Karcsi hirtelen halála után egymaga vette vállára a csapatot. Felesleges a kommentár, hiszen az arcok elárulnak mindent. Ezekben az időkben egy elárvult kisfiút hoz le a nagypapa egy este játszani, Csabiból pedig Csaba bácsi válik, és elkezdődik egy különös kapcsolat, ami az emberi kapcsolatok széles skáláján ível át, és változtat meg gyökeresen egy életet. Karcsika apjaként tekint Csabára, aki pedig mindent igyekszik átadni a kisfiúnak, ami ahhoz szükséges, hogy tovább vihesse a lángot. Kettejük kapcsolata meghatározta a váci csapat elkövetkező két évtizedét, ami magában rejtett sok csodát, és bizony kettejük terhe sokszor nehezebbnek bizonyult annál, mint amit elbírtak. Ezzel azonban egy újabb időszámítás kezdődik, egy új generáció bontakozik ki Csaba bácsi nevelése alatt.

1994, Vác Város Önkormányzata.  Az ifjúsági Európa bajnokság első két helyzetettje, Szathmáry Károly és Kovács Balázs kitüntetésben részesült. "Én csak úgy mondom neked, Karcsika". Így kezdődtek azok a beszédek, amelyekre nem csak illett, de oda is kellett figyelni. A fotó jellemző, Csaba neveli Karcsikát. Mindig ugyanarra: becsületre, tisztességre, az ellenfél megbecsülésére. Arra, hogy a csapat mindig az egyén fölött áll. Önfeláldozásra. Erről szólt, és mindig is erről kell szólnia a váci csapatnak. Gyarlók vagyunk, és néha megfeledkezünk ezekről. Néha elfelejtjük mindazt, ami Vácot Váccá tette és teszi. De amikor ezeben a napokban eszünkbe jutnak a történetek, a példabeszédek, amelyeket Csabától hallottunk, eszünkbe jut újra, hogy mit jelent vácinak lenni, mit jelent ebben a csapatban játszani, és mit jelent ezért a közösségért dolgozni. "Én csak úgy mondom neked...". Mindannyian hallgattuk, mindannyian tanultunk. Hatalmas az ő öröksége, igyekszünk méltók lenni hozzá. 

Új csapat épül. Az NB1-en még a Bártfay - Hanzel - Kovács - Zentel - Klima - Pozsonyi hatos köreiből kerül ki a kezdő, de egyre sűrűbben férkőzik oda a csapat közelébe a kor legnagyobb ígérete, Kovács Péter, aki talán a legszorosabb kapcsolatot ápolta Csabával. Már az ajtón kopogtat a csapat későbbi kapitánya, Kovács Balázs, vagy a később a klub történetének legeredményesebbjévé váló Szathmáry Karcsi. A névsor később kiegészült Laczkó Balázzsal és Kollár Tiborral, akik ugyanezt az utat járták be néhány évvel később. De említhetnénk Józsa Sanyit, aki Karcsikával hosszú napokat töltött Csaba műhelyében, hogy elsajátítsa a gombfocigyártás minden csínját-bínját. Szombat reggel nyolc óra. Ekkorra kellett érkezni Csaba bácsihoz, hogy az ember mehessen pöckölőt csinálni a műhelybe. 8:05-kor a kapu bezárult. Egy újabb lecke a tiszteletről. Tisztelni a másik ember idejét, amit ránk szán. Ez is egy volt azok közül, amelyet megtanulhattunk. És mennyi van még... Ha pedig már a műhely. Csaba nevéhez fűződött a kilencvenes évek második felében trafikokban kapható játék, az úgynevezett Ziccer gombfoci, amit sokan a mai napig a valaha kapható legjobb minőségű gombnak tartanak.

A kilencvenes évek közepe. Éder és Horváth, a Magyar Asztali Labdarúgó Szövetség korábbi-, és akkori elnöke. Csaba szemében nem volt helye a játékban a becstelenségnek, ahol tudott, szembeszállt a bundával, a csalással, az elnyomással, így természetesen a MALSZ vezetésében is helyet követelt magának. Keresztes hadjárata a sportágban jelenlévő tisztességtelenség ellen nem bizonyult sikeresnek, a szövetség ombudsmanjaként falakba ütközött, és rövidesen lemondott. Minthogy a sportágból nem sikerült kiűzni az oda nem illő viselkedést, méginkább arra nevelte tanítványait, hogy maradjanak meg a becsület és fair play szellemében, mert hitt ezek erejében, és abban, hogy ez ellen a csalásnak nincs esélye, a jó győzni fog. Ezek miatt (is) vált Vác a feddhetetlenség mintaképévé, és végül a várt siker sem maradt el.

2002-ben Szathmáry lett a váci csapat történetének második magyar bajnoka. Csaba talán úgy érezhette, hogy ezzel munkája végére ért, és átadta a stafétát. Bár már nem versenyzett, egészen idáig elkísérte az ekkor már Laczkó Balázzsal kiegészült csapatot az NB1-re, de innentől fogva már csak az edzéseket látogatta, itt adta át tudását az újonnan érkezőknek, többek közt Ács Mártonnak és Kollár Tibornak, akik a csapat későbbi erősségei lettek. A csapat 2004-ben, negyven esztendővel az utolsó cím után újra magyar bajnok lett. Ez az üveg bor, pontosabban a hozzá írott kis kártya egy fontos jelképpé vált, álljon itt a szövege mementóul.

Üdv néked, minden szektoroknak atyja!

Gratulálok első Egyéni Országos Bajnoki címed megnyerése alkalmából. Az út jó! Egyenes úton, becsülve az ellenfelet, győzni csak így érdemes!

Légy büszke rá, hogy te lehetsz az Egyik.

Baráti üdvözlettel: a Másik

Csaba vezérletével tehát a régi nagy gombozók átadták helyüket az ifjaknak a csapatban, és szép fokozatosan az edzéseken is. Egyre ritkábbá vált, hogy láthattuk őket játszani. A fenti fotó az egyik utolsó ilyen alkalomkor készült 2010 magasságában. Ahogyan fél évszázaddal korábban Hanzel Tibivel érkezett, úgy vele együtt is fejezte be aktív pályafutását. A leginkább élő kapcsolata Kovács Petivel maradt fenn, akivel a dolgozószobában dartsoztak, de sűrűn vendégeskedett nála Kollár Tibi és Szathmáry Karcsi is. Irén néni elvesztése után valami megtört benne, de unokái iránt érzett mély szeretete új értelmet adott életének. Utolsó éveiben betegségekkel küzdött, ami egyre jobban megnehezítette a mindennapjait, így utolsó hónapjait egy otthonban töltötte, ahol még utoljára találkozhatott régi tanítványaival.

Ezúton szeretnénk kifejezni együttérzésünket a családnak és a barátoknak! Nyugodj békében, Csaba bácsi!

Vác Város önkormányzata megtartotta októberi ülését, ahol civil szervezetek támogatásáról is döntöttek, számolt be a vac.hu. A meghozott határozatok értelmében egyesületünk egyszeri háromszázezer forintos támogatásban részesül rendezvény szervezésére. Ez nem véletlen, hiszen éppen ezzel a kéréssel fordultunk az önkormányzathoz, és a pozitív elbírálás azt is jelenti, hogy megkezdődhet a szervezőmunka.

Arról, hogy pontosan milyen rendezvénnyel készülünk, hamarosan terjedelmesebben is írunk, addig is érdemes felvésni a naptárba a dátumot: 2024. június 22.

Megtisztelő meghívásnak tehetett eleget Szathmáry Károly, aki első ízben szerepelt a Balatonalmádiban megrendezett Balaton Kupán. Közel hetven esztendővel ezelőtt a balatonalmádi általános iskola diákjai gombfocizni kezdtek, és mind a mai napig - még ha sajnálatosan megfogyatkozva is - folytatják a bajnokságot. Ebbe a prominens társaságba kapott meghívást Szathmáry, aki balatoni kötődésével eleget tett a nevezés feltételének. Gráfik Imre meghívója tartalmazta az Almádiban használatos szabályokat, és az eszközökre vonatkozó előírásokat. Ennek megfelelően Karcsi egy a kilencvenes években Bártfay Csaba által tervezett Ziccer-gombfoci csapattal vágott neki a játéknak.

Topi, Sala, Fineszes... mutatja büszkén a megfakult osztály-tablón a fotókat Imre bácsi, aki ugyan már nyolcvan esztendős lesz, de szívesebben fut fel a lépcsőn, semhogy a liftet használná, miközben a nem csekély méretű és súlyú utazótáskában az előző este megkent szendvics-hegyet igyekszik a verseny helyszínére juttatni a korábban már odaszállított üdítők, ásványvízek, és kiállítási anyagok mellé. Gráfik Imre számára nem újkeletű, hogy kiállítást rendezzen be, tekintve, hogy a Néprajzi Múzeum osztályvezetője, a Savaria Múzeum igazgatója, etnográfus, muzeológus, a néprajztudományok kandidátusa, egyik fő területe pedig a gombfoci történetének kutatása, amely szenvedélyéről nem csak hogy hosszasan, de érdekfeszítően tud beszélni, mint a mellékelt videó is mutatja.

Hetven év emlékeivel érkeztek hát a régi iskolába Saláék (ez Imre bácsi volna), akikről meccs közben egy pillanatig sem gondolná az ember, hogy egy életen át tartó barátság köti össze őket, mert hiszen a gombfoci az gombfoci, itt nincs helye érzelgősségnek, a presztízs mindenek felett, győzni kell! Az első mérkőzéseken parázs vita alakul ki a szabályok körül, amelyeket idén vezettek be. Nem mindenki számára logikus, így többen amellett teszik le voksukat, hogy össze kell hívni a "vezetőséget", és újra átgondolni a dolgot. Eközben izgalmas mérkőzés zajlik Szathmáry Ferenc és Szathmáry Károly között, záporoznak a szektorok, Karcsi 3-2-re győz.

A "Fineszes", alias Nagy Sándor kemény diónak bizonyul. Amikor az ember azt hinné, hogy végre beszorította, egyszerűen megfordítja a lencse alakú labdát, és átíveli a teljes pályán, hogy a kapuban Koszta Jani a bajszát pödörgesse aggodalmasan. Nehéz megmondani, hogy ki morcosabb a 0-0 kapcsán, a helyzetek garmadáját csúnyán elpuskázó Szathmáry, vagy a két kapufát összehozó Fineszes.

Szünet következik mind a háborúságban, mind a játékban. Újra előkerül az évtizedes barátság, és a szendvicsek. Másfél óra falatozás után a vendégek érdeklődni kezdenek, hogy lesz-e még játék. Lesz, a barátságban újra beüt a véres szünet.

Karcsi és Illés Péter (előbbi Óhíd, utóbbi Vonyarcvashegy, hogy a balatoni kötődést illusztráljuk a váci és szombathelyi gombozók kapcsán) kedvesei eközben a tornaterem hosszú padján ülve szemlélik az eseményeket, és mindkettejük tekintetében tükröződni látszik a kérdés: mennyire bizonyos, hogy szívük választottja elméjének épsége sértetlen, hiszen azok gyermeki lelkesedéssel csapnak össze. Péter felhívja kedvese figyelmét, hogy "Karcsikát filmezd", miközben játékosunk igyekszik a szokatlan eszközökkel valami látványosat alkotni, sikertelenül. Végül a kissé talán megszeppent Illés alulmarad, de nem bánkódik, nevetve mondja, hogy "ilyen meccset a Pistivel nem játszunk".

Imre bácsival kellemes hangulatú mérkőzés zajlik, Karcsi Imrének szurkol. Imre is Imrének szurkol. Karcsi azért mégis győz, aminek egyszerű oka nem más, mint hogy Zidane nem áll a francia csapat rendelkezésére, ugyanis egy vitrinben parádézik az emeleti kiállításon, nélküle pedig a csapat csonka, Imre bácsi pedig kiszolgáltatott.

Pecze Béla akkora öngóllal véteti észre magát már az első félidőben, hogy Karcsi a nap gólja díjra jelöli, amit a Fineszes azonban magáénak követel. Összeállnak a versenyzők, mindkét gól rekonstruációját megnézik, ámulnak és bámulnak, vitáznak és érvelnek, a fizika alaptörvényeit megkérdőjelezik, de nem tudnak dönteni. Egyvalaki igen, a Fineszes szerint minden kétséget kizárólag az ő találata a legnagyszerűbb, így Béla átengedi a nap gólja címet. A Becze - Szathmáry meccs végeredménye fényes váci diadal.

A lányok már nagyon mennének a strandra, de még hátra van az eredményhirdetés. Az eredményhirdetésig még hátra vannak a csapatfotók. A csapatok felsorakoznak. Sala nem ért egyet a csapaton belüli hierarchiával, de a Fineszesnek is kétségei vannak afelől, hogy a fotón a kapus hol álljon. Végre egyesség születik a kérdésben, ám új ismeretlen kerül az egyenletbe: a torna gólkirálya, Solskjaer csak a csapat hátsó szekciójában szerénykedik, ám át kell vennie díját, így újra átrendezőnek a sorok. A lányok arcán a döbbenetet a rettegés váltja fel, ami kétségbeesésbe, majd elfogadásba vált: a fiúk biztosan nem normálisak.

A nap végén hat gyermek vehet át díjat, a legifjabb is elmúlt negyven. Tökéletesen mindegy, hogy ki hányadik lett, az akkor és ott volt fontos, amikor a mérkőzés zajlott. Csuda egy hely ez a Balaton, gombfocizni pedig bitang jó. A nap végére a lányok is megkapták a lángost, a napsütést és a strandot, így mindenki boldogan térhetett haza.

Hosszú évek, évtizedek várakozását-, és szintén hosszú munkát követően a mai nappal végre mindenki számára olvashatóvá vált egyesületünk megalakulásának története. Zentel Róbert 1960-ban álmodta meg a váci gombfocizást, a történéseket pedig szenzációs formában dokumentálta. A Napló jelen formájában eleddig csak kevesek kezében fordulhatott meg, hiszen mindezidáig a Zentel családnál rejtőzött, ahová a mostani digitalizálást követően vissza is kerül majd. A Napló érdekessége, hogy 1960 és 1964 között Robi bácsi két kötetben örökítette meg a váci gombfocizás történetét (ezek a naplók Bártfay Csabánál vannak), majd a két kötetből egy letisztázott, tömörebb kiadást készített, ezutóbbit tesszük közzé most. Olvassa hát mindenki a Penarol, a Juventus, vagy épp a Lazio történetét olyan izgalommal, ahogyan mi magunk tesszük a mai napig, mert a Szövetség a Penarolt a mai nappal jogutód nélkül örökéletűvé teszi.

Böngészőnként eltérő lehet a megjelenítés, így ha nem megfelelő, akkor letöltése javasolt az alábbi linken : https://vacigombfoci.hu/naplo.pdf