A játékszabály letöléséhez kattints ide!
A játék eredetének kutatásakor tanulmányoztuk más országok gombfoci életének kialakulását. Ennek alapján három csoportba sorolhatók a gombfocit ismerő, játszó országok. Az első csoportban vannak a Kárpát medence országai, ahol a magyar lakta területeken ma is ismert és élő tevékenység a gombfocizás. Megfigyelhető, hogy csak a játék megszületésekor érvényes magyar országhatárok közötti területen ismerték, illetve játsszák ma is a gombfocit. A második csoportba azokat az országokat soroltuk, ahol kisebb vagy nagyobb csoportokban gombfociznak ugyan, de kétséget kizárólag kimutatható, hogy a játéknak az adott országban való megjelenése magyarországi eredetre vezethető vissza. A harmadik csoportot azok az országok képezik, amelyekben szintén gombfociznak, de a magyar eredetet egyelőre csupán egy nem elegendő alapossággal bizonyított hipotézis támasztja alá. Azonban ezekben az esetekben a magyarországinál több évtizeddel későbbi megjelenésről beszélhetünk. Tehát, ha esetleg a jelenleg gombfocit ismerő országok mindegyikéről nem lenne bizonyítható, hogy magyar hatásra kezdtek el gombozni, az semmit sem változtatna azon a tényen, hogy a magyar gombfoci korábbi eredete miatt nem származhat máshonnan. Most pedig ebben az alfejezetben a magyar gombfoci születését fogjuk nyomon követni.
A gombfoci - kutatásaink jelenlegi adatai szerint - az 1910-es években született az akkori Magyarország területén és a mai napig is kedvelt idotöltés hazánkban, illetve a Kárpát medencében, bár az 1800-as évek végi Angliában a játékboltokban kapható volt egy "Button Football" nevű játék, ám elterjednie sosem sikerült, mindössze egy fennmaradt plakát árulkodik létezéséről. A játékszabályok rendkívül futballszerűek és játék közben egy focimeccs érzetét keltik. Eszközrendszere pedig a kor játékos emberének találékonyságát dicséri. A focistákat kabátgombból készült bábuk személyesítették meg. A gombokat megreszelték, megcsiszolták, hogy még alkalmasabbak legyenek a játékhoz. Gyakran több gombot is egymásra erősítettek dróttal vagy összeragasztották őket szurokkal. A kapukat fából barkácsolták és gézből készült hálóval látták el, ami az igazi focikapu érzetét keltette. Akinek még ilyen eszközei sem voltak, azok igen leleményesen papírból hajtogatták kapuikat.
A játékosok mozgatását pöcköléssel, körömrányomással vagy fésűvel oldották meg. Ez utóbbit úgy kell elképzelni, hogy a fésűt rányomták a játékos tetejére. Amikor az kissé meggörbült a nyomóerőtől, akkor ferdén lecsúsztatták a játékosról, amit a fésű ez által szinte kilőtt. Kezdetben labda gyanánt először sliccgomb, vagy inggomb szolgált. Szokás volt az inggombot is megmunkálni oly módon, hogy az élét ferdén megreszelve emelésre is alkalmassá tették. Ugyanis a játékos trapéz oldalnézetű lövő éle a labda bereszelt részének alá tudott nyúlni, ezzel felrepítve az apró gombocskát a levegőbe. Ilyen módon szép magas, ívelt lövéseket lehetett az ellenfél kapujára küldeni. Később a félig gömbölyű, majd korong alakú műanyag labdák is gyárilag készültek. Pályaként pedig egy futballpályaszerű vonalazással ellátott bármilyen sima, négyszögletű asztal is megtette.
A gombfoci napjainkban is népszerű, bár a kabátgombokat szinte teljes egészében felváltották a különböző műanyagokból készült, trafikokban kapható csapatok. A legfanatikusabbak maguk is készítenek igazán nagyszerűen megmunkált csapatokat. Ha az ember beírja a keresőbe a 'gombfoci' szót, temérdek helyről, a legkülönfélébb fajtájú gombfocit találhat, vásárolhat.
