A játék eredetének kutatásakor tanulmányoztuk más országok gombfoci életének kialakulását. Ennek alapján három csoportba sorolhatók a gombfocit ismerő, játszó országok. Az első csoportban vannak a Kárpát medence országai, ahol a magyar lakta területeken ma is ismert és élo tevékenység a gombfocizás. Megfigyelhető, hogy csak a játék megszületésekor érvényes magyar országhatárok közötti területen ismerték, illetve játsszák ma is a gombfocit. A második csoportba azokat az országokat soroltuk, ahol kisebb vagy nagyobb csoportokban gombfociznak ugyan, de kétséget kizárólag kimutatható, hogy a játéknak az adott országban való megjelenése magyarországi eredetre vezethető vissza. A harmadik csoportot azok az országok képezik, amelyekben szintén gombfociznak, de a magyar eredetet egyelőre csupán egy nem elegendő alapossággal bizonyított hipotézis támasztja alá. Azonban ezekben az esetekben a magyarországinál több évtizeddel későbbi megjelenésről beszélhetünk. Tehát, ha esetleg a jelenleg gombfocit ismerő országok mindegyikéről nem lenne bizonyítható, hogy magyar hatásra kezdtek el gombozni, az semmit sem változtatna azon a tényen, hogy a magyar gombfoci korábbi eredete miatt nem származhat máshonnan. Most pedig ebben az alfejezetben a magyar gombfoci születését fogjuk nyomon követni.

A gombfoci - kutatásaink jelenlegi adatai szerint - az 1910-es években született az akkori Magyarország területén és a mai napig is kedvelt idotöltés hazánkban, illetve a Kárpát medencében. A játékszabályok rendkívül futballszeruek és játék közben egy focimeccs érzetét keltik.Eszközrendszere pedig a kor játékos emberének találékonyságát dicséri. A focistákat kabátgombból készült bábuk személyesítették meg. A gombokat megreszelték, megcsiszolták, hogy még alkalmasabbak legyenek a játékhoz. Gyakran több gombot is egymásra erosítettek dróttal vagy összeragasztották oket szurokkal. A kapukat fából barkácsolták és gézbol készült hálóval látták el, ami az igazi focikapu érzetét keltette. Akinek még ilyen eszközei sem voltak, azok igen leleményesen papírból hajtogatták kapuikat.

A játékosok mozgatását pöcköléssel, körömrányomással vagy fésuvel oldották meg. Ez utóbbit úgy kell elképzelni, hogy a fésut rányomták a játékos tetejére. Amikor az kissé meggörbült a nyomóerotol, akkor ferdén lecsúsztatták a játékosról, amit a fésu ez által szinte kilott. Kezdetben labda gyanánt eloször sliccgomb, vagy inggomb szolgált. Szokás volt az inggombot is megmunkálni oly módon, hogy az élét ferdén megreszelve emelésre is alkalmassá tették. Ugyanis a játékos trapéz oldalnézetu lövo éle a labda bereszelt részének alá tudott nyúlni, ezzel felrepítve az apró gombocskát a levegobe. Ilyen módon szép magas, ívelt lövéseket lehetett az ellenfél kapujára küldeni. Késobb a félig gömbölyu, majd korong alakú muanyag labdák is gyárilag készültek. Pályaként pedig egy futballpályaszeru vonalazással ellátott bármilyen sima, négyszögletu asztal is megtette.

A gombfoci napjainkban is népszeru, bár a kabátgombokat szinte teljes egészében felváltották a különbözo muanyagokból készült, trafikokban kapható csapatok. A legfanatikusabbak maguk is készítenek igazán nagyszeruen megmunkált csapatokat. Ha az ember beírja a keresobe a 'gombfoci' szót, temérdek helyrol, a legkülönfélébb fajtájú gombfocit találhat, vásárolhat.

A gombfociban nincs egységes szabályrendszer. Az általunk használt szabály letöléséhez katitnts ide!

A subbuteo egy asztalon játszható futballutánzó játék, amelyet öt kontinens 38 országában játszanak. Maga a subbuteo némileg hasonlít a magyar gombfocihoz, mégis, a játékmenetének köszönhetően jóval futballszerűbb és nagyobb teret enged a mérkőzés közbeni kombinációs készségnek, valamint taktikai felkészültségnek. Egy meccs kétszer 15 percig tart, és a subbuteo szabályai nagyjából megegyeznek a labdarúgáséval, hiszen például ugyanúgy van les, mint a nagypályán.

Játék közben mindig van egy támadó és egy védekező fél, és a támadó csak akkor folytathatja a támadását, ha egy játékosával folyamatosan hozzá tud érni a labdához, míg a védekező csupán zavarhatja a mozgását, de a labdát nem veheti el tőle. Ezáltal változatos támadáskombinációkat lehet végigvezetni a pályán, míg a védekező félnek precíz keresztmozgásokkal kell megzavarnia ellenfelét, hogy meg tudja szerezni tőle a labdát.

Hogy még futballszerűbb legyen a játék, gól csak egy bizonyos távolságon – az úgynevezett gólhatárvonalon – belülről érhető el, és kapura lövés közben lehet mozgatni a kapust, ezzel növelve az esélyt a sikeres védekezésre.

A subbuteo Angliából származik, ahonnan 1946-ban indult hódító útjára, s népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a négy évvel ezelőtti világbajnokságot a Manchester City futballcsapat stadionjában rendezték meg. Az idén Franciaország ad otthont a világbajnokságnak, és a sportág legjobbjai közé az olaszok, a spanyolok, valamint a belgák mellett az osztrákok tartoznak.

Magyarországon jelenleg egy egyesület muködik, a Budapest Subbuteo klub, amely hetente tart edzéseket a VilágCsücsök Közösségi térben, a XIII. Váci út 50 szám alatt, de alkalmi jelleggel a szombathelyi Vasi GE, vagy épp a Dunakanyar Forte ALC gödi edzésnapjain is szerepel a subbuteo.

A JÁTÉKSZABÁLY LETÖLTÉSÉÉRT KATTINTS IDE

(az itt letölthető játékszabály nem hivatalos fordítás, és a teljes szabálykönyv egyszerűsített kivonata. A teljes szabálykönyv angolul elérhető a www.fistf.com oldalon)

Az 1950-es évek végén egy pécsi szabómester, Balogh László fejébe vette, hogy az ország különböző területein gombfocizó baráti társaságokat összekapcsolja, és közös bajnoki rendszert alakítanak ki. Ebben partnerei Rákospalotáról, Debrecenbol és Vácról akadtak, majd fokozatosan egyre több klub csatlakozott a kezdeményezéshez. 1961-ben kialakították a közös szabályrendszert, amellyel 1962-ben megrendezték az első Asztali-Labdarúgó Magyar Bajnokságot, amelyet a Váci Forte csapata nyert.

Az elkövetkező években a játékszabály folyamatosan finomodott, majd az elmúlt ötven évben -apróbb változásoktól eltekintve- érintetlen maradt. 1989-ben sporttönrténelmi jelentőségű eseményként, Horváth Imre vezetésével megalakult a Magyar Asztali-Labdarúgó Szövetség, ami által az asztali-labdarúgás elismert sportág lett, sőt, az első olyan sportág, amit mi magyarok adtunk a világnak. A szövetség nem tétlenkedett, és nemzetközi kapcsolatok építésébe kezdett, amelynek eredményeképp előbb megalakult az ITFA, azaz Nemzetközi Asztali-Labdarúgó Szövetség. Az első nemzetközi verseny az 1994-es Európa Bajnokság volt, amelyen a magyar válogatott nagy fölénnyel nyert meg, hogy aztán két évvel később már a világbajnoki aranynak örülhessenek.

A kétezres évek elején egyértelmuvé vált, hogy nem szerencsés az asztali-labdarúgás kifejezés, hiszen a világ nagyrészén a 'table football'-t a csocsóval azonosítják. A nemzetközi szövetség a játékszabály sportágra leginkább jellemző eleme, a szektorszabály alapján megváltoztatta a sportág nevét, és szektorlabdának keresztelte.

A szektorlabdát szabályrendszerén kívül eszközei is megkülönböztetik a hagyományos gombfocitól, vagy a másik két versenyszerűen űzött változattól, a subbuteotól és a 12 érintéses játéktól. Bizton állíthatjuk, hogy a három sportág közül a szektorlabda a legprecízebb. A korong alakú labda a végtelenségig finomított, a "gombokat" -amelyek voltaképp karikákra hajaznak első ránézésre- közel századmilliméter pontosan esztergálják, tizedgrammokkal számolgatnak. A lépésekhez nyomópálcát használnak a versenyzők, különbözo szituációban különböző kialakításút. Nem véltelen ez a precizitás, hiszen ebben a válfajban fordul elő legsűrűbben, hogy nagy távolságokból, nehéz szögből kell hajszálpontos lépéseket eszközölni.

A szektorlabda a gombfocizás snookere. Egy ügyességi, logikai és technikai sportág, amelyben a precizitásé a főszerep. Nehezen tanulható játék, ugyanakkor mind taktikailag, mind technikailag ez a szakág állítja a legnagyobb kihívás elé a versenyzőket.

A JÁTÉKSZABÁLY LETÖLTÉSÉÉRT KATTINTS IDE!