Jól rajtolt a két váci játékos, hiszen míg Szathmáry a soproni Inczédi Gergő és a fővárosi Mácsik Áron legyőzésével nyitott, addig Baross csapattársa, Bobák László és -szintén- Inczédi elleni győzelmekkel várta az egymás elleni meccset. Gábor általában 5-6 góllal veri meg Karcsit, aki azonban meglepően jó formát fogott ki, és a félidőt kihúzta 0-0-lal. A második játékrészben Baross megszerezte a vezetést, amire Karcsi viharos támadásokat indított és fordítani tudott másfél perccel a meccs vége előtt. Ekkor Gábor kapcsolt magasabb fokozatra ,és egy perc alatt két gólt is szerzett. A középkezdésből Karcsi azonnal kiugratta a csatárát, akinek lövését bravúrral védte a kapus, hogy rá két másodpercre az óra véget vessen a mérkőzésnek.

E meccs beillett egy OB döntőnek, és mint kiderült, valóban ezen az egy meccsen kellett Gábornak izgulnia kicsit, a többit nagyon magabiztosan nyerte. Karcsiban azonban megtört valami az utolsó percben, és a következő két mérkőzése egy rémálom lett: úgy szenvedett két 1-0-ás vereséget, hogy a két meccsen több mint húsz lövése csattant a kapufán vagy védte a kapus. Így aztán hiába az utolsó fordulóban a Bobák elleni magabiztos győzelem, Karcsi leszorult a dobogóról.

A második helyet végül Naszádi András, a harmadikat pedig Mácsik Áron szerezte meg.