Rögtön rangadóval kezdtünk, hiszen az NB1-ből tavaly kiesett - és idén azonnal visszavágyó - Marosvásárhely ellen álltunk asztalok mellé szombat délelőtt, így az alapcsapat kezdett, Rauscherrel a cserepadon. Alaposan bekezdtek a fiúk, Pozsonyi játékéhsége pedig egész hétvégére kitartó lendületet szült, aminek első áldozata Moldován volt, aki Kovács Péter elleni meccsére sem fog szívesen emlékezni. Incze István viszont nagy formában játszott a túloldalon, és kevés híján meglepte Szathmáryt, míg Laczkót le is győzte!

Csíkszereda következett, és a versenyigazgató olyan tempót diktált, hogy a két csapatvezető még meg sem tudta beszélni, hogy ki kivel játszik, már elindult az óra. Ez szült némi bonyodalmat, de nem ezen múlt, hogy csak 5-3-as előnnyel fordultunk rá a második körre, ahol viszont már kijött a két csapat közti különbség. Rauscher Tomi régóta várta az összecsapást Bors Attilával, kettejük csatája pedig döntetlennel zárult. 

Debrecen elsősorban a 12 érintéses szakágban jeleskedik, így ellenük nem forgott veszélyben a három pont megszerzése. Izgalomról Petike gondoskodott, aki másodpercekkel a kezdés előtt jelezte, cserét kér, mert hirtelen rosszul lett. Miközben Batisz odakinn a sétálgatott, az aggódó társak szállították a győzelmet.

Szünet következett, ami alatt kiderült, Petike a Sopron ellen sem áll asztalok mellé, bár valamivel jobban festett, mint egy órával korábban. Tomikának a soproni legények már túl keménynek bizonyultak, bár Inczédi ellen csak a hajrában kapott ki, míg a többiek a Debrecen elleni meccshez hasonlóan minden egyéni csatát megnyertek.

Nem sokon múlt, hogy a Gombfoci 11 megtréfáljon minket, de szerencsére egy Pozsonyival jobbak voltunk. Karcsika izzadt Németh Antal ellen, mint... de nagy nehezen legyűrte. Nem úgy Tomika, akit Emu győzött le. 6-2-vel fordultunk, a nap utolsó meccsére pedig beszállt Petike is, bár talán még korai volt, Theodos pedig pikk-pakk berámolt neki négyet. Nem is a vereség volt a baj, hanem, hogy Petike önbizalma a béka ülepe alá süppedt. Bár Karcsika biztosította az első pályát, Józsika csak ikszre állt Emuval, azaz minmális előnnyel vágtunk neki az utolsó 13 percnek. Petike elindult felfelé, de Theo nem hagyta magát, így minden szem Józsira szegeződött, nagyon kellet a döntetlen. A Kicsi azért csak vágott kettőt, így aki nem látta a meccset, egy újabb sima győzelem fölött legyintene. Pedig...

Vasárnap reggel újult erővel vágtunk neki a folytatásnak, ezúttal a Maroslele ellenében. Katona Edward csak önmagának köszönheti, hogy nem csent pontot Szathmárytól, akinek szeme előtt az ötvenfős mezőny ellenére is zárva tartó büfé kávéfőzője lebegett, és végül csak némi szerencsével tudta legyőzni a lelei fiút. Petike bizonytalankodott, és biztonsági játékot játszott Menyhárt Attila ellen, hogy aztán korunk legtehetségesebb fiatalja, Széll Gergő ellen ez már kevésnek bizonyuljon. Józsika viszont hengerelt, tizenegyet gurított a két legénynek.

Az előzetesen legkeményebbnek vélt mérkőzéssel közeledtünk a tavaszi szezon végéhez, Kecskemét tartalékcsapata sem gyenge, egyedül a Tiszavasváriból igazolt Svolik Tamás nem tudott pontot szerezni. Petike teljesen visszaállt, a biztos döntetlenre játszott, ami nagyon kellett a végső számolgatásnál, Karcsika pedig igyekezett megőrizni makulátlan mérlegét. Tomika mindeközben kívülről figyelte az eseményeket, például Góbi győzelmét Balázs felett.

A házigazdák ellen fejeztük be a szezon első felét, akiknél sem Plemic, sem Deme ellen nem találta az ellenszert Pozsonyi és Kovács, a megszerezhető nyolc pontból itt csak hármat sikerült gyűjteni. Szathmáry tartotta száz százalékos mérlegét, így Rauscher döntetlenje már egalizált, Laczkó győzelme pedig azt jelentette, hogy a Forte minden mérkőzését megnyerve zárja élen a tavaszt, szinte bizonyosan eldöntve a feljutás kérdését, hiszen kétszer annyi pontot szereztünk, mint a harmadik helyezett.

Óvatosak voltunk az előzetes esélylatolgatásokkor, bár minden statisztika a mellett szólt, hogy csapatunk az idei bajnokság abszolút esélyese. Marosvásárhely, Kecskemét és Szeged azonban kemény diónak ígérkezett. Arra sem számítottunk, hogy minden meccsünket nyerjük, és arra sem, hogy Újbuda és Maroslele is ennyi borsot tör majd az orrunk alá. Összegezve tehát egy sokkal izgalmasabb, és mégis simább hétvégén vagyunk túl, mint eleinte gondoltuk. Karcsika ranglistavezetőhöz méltón szerepelt, és még arra is maradt energiája, hogy kezdő ellenfeleit tanácsokkal lássa el meccs közben. Balázs pontosan azt nyújtotta, amit világ életében: kiszámíthatatlan volt, és sokkal több pontot szerzett, mint amennyit elszórt. Petike repülőrajtot vett, majd rosszulléte után elbizonytalanodva tért vissza, ami önbizalmába került, ezt azonban az edzéseken újra felépítjük, mert néhány rosszabb eredmény még nem elég ahhoz, hogy ne a legjobb kezű játékosként tekintsünk rá. Józsikáról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, emberfelettit nyújtott, nem véletlen, hogy egyedül ő játszotta végig az összes meccet. Rauscher Tomi számára egyelőre még az NB3 lenne reális, de némely mérkőzésen már megmutatta: folyamatosan fejlődik, és nemsoká már tényezőként kell számolni vele az NB2-n is. Ősszel innen folytatjuk, addig is némi statisztika a hétvégéről.

A bajnokság állása nyolc forduló után

Játékosaink statisztikái