Az idei év egyik legjobb hangulatú játéka volt a tegnapi, ahol elérkezett a pillanat, hogy kinőjük a négyes termet. A kulcs felvételekor még morcosak voltak a fiúk, hogy nem a megszokott teremben játszanak, de ahogyan gyűltek a teremben, és - ismét - kétszámjegyűvé vált a résztvevők száma, már hálát adtak, mert e két összenyitható teremben elfért a szükséges öt pálya.

Két csoport indult neki a csatának, a mezőny felét pedig a Morvai és Mártonfi család adták. Az ifjabbik Morvai mindjárt meg is nyerte a csoportját, míg a túlvégen Kovács Peti és Mártonfi Pisti játszott volna csoportdöntőt, ha Pistinek nem kell nyolcra hazavinni a gyerekeket. Levi és Zozó két meccs után épp egymással csaptak össze (mindketten pihenősek voltak saját csoportjukban), és mivel Levi győzött, Zozó visszavágót követelt, aminek okán hirtelen a két csoportban lett négy pihenő, akik pedig - akkor már - játszottak egyet keresztben. Aztán hosszában is, mert a "Mártonfiak" távoztával újra négy pihenő lett. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az egyébként csoportmásodik Döme el kellett érje vonatját, és nem maradt a helyosztókra, akkor látszik, hogy a káosz a tetőfokára hágott.

Petike azért megvívta a döntőt a Kismorvás ellen, és az utolsó pillanatokban a kapusával szerzett góllal le is győzte. A bronzmeccsre két olyan játékos jelentkezett, akik csak az Isten tudja hányadikért kellett volna játszanak, de biztos ami biztos, Karcsika legyürkőzte Mülek Antit, míg az ötödik helyért a két még nyeretlen vitéz, Öregmorvás és a Cremonese remiztek... legyen hát holtverseny. Hogy a képzavar teljes legyen, a nap legjobbja Szappanos volt. Itt jobb, ha be is fejezzük a beszámolót, és inkább azt emeljük ki, hogy szenzációs hangulatú nap végén, egy újabb Hétfő Hattal lettünk gazdagabbak.