Kovács Péter és Szathmáry Károly felváltva nyerik a Váci Bajnokság játéknapjait, és ennek megfelelően a tabella élén is egymást váltják hétről hétre. Most, az ötödik forduló után Karcsi volt a soros.
Az első, amivel szembesül az ember, ha belép a művházba, hogy kiállításra került a Lepattanó asztala, így a ház aulájában fixen helyet kapott egy gombfoci pálya! Azzal kapcsolatban még zajlik az ötletelés, hogy miként tudjuk még inkább feldobni, például beüzemelni a pálya világítását, vagy éppen hogy kihelyezzünk rá olyan csapatot, amivel az arrajárók akár gombfocizhatnak is.
És akkor a hétfői forduló. Mielőtt rátérnénk a két éllovasra, feltétlenül meg kell jegyezzük, hogy Rauscher Tomi elképesztő fejlődésen ment keresztül az elmúlt hetekben. Nemrég vette kézbe az új Cremoneset, majd egy hete egy kicsinyített pályát is. A napokban így vette fel a telefont: "épp edzést vezénylek a fiúknak". A gyakorlás pedig meghozza gyümölcsét, az első körben Szathmáry ellen olyan gyönyörű támadással indított, hogy Karcsinak megakadt a lélegzete egy pillanatra, majd a második félidőben szerzett egy olyan gólt, hogy Petike a radiátornak-, Karcsika pedig térdre esett. Persze, az oroszlán bajszának húzogatása pontosan azt eredményezte, amit kell: a srácok elkezdték komolyan venni tanítványukat, további erőfeszítésekre ösztökélve őt. Az út jó, és hétről hétre egyre örömtelibb nézni Tamás fejlődését!
Másik Tamásunk - nevesen a kisebbik Morvai - épp útkeresésben van, lövő pálcáit variálja. Mivel egyszerre három is rejtez a zsebében, azzal a nehézséggel szembesül, hogy amikor helyzetbe kerül, elbizonytalanodik a tekintetben, hogy melyikkel lőjön épp, aminek eredménye töménytelen mennyiségű kihagyott ziccer. Reméljük az elkövetkező hetekben sikerül egyre redukálni a pálcák számát, így kétségek nélkül "dőlhet bele" bármilyen helyzetbe. Ennek vált áldozatául a tegnapi fordulón, amikor is Petikével oda-vissza verték egymást, a gólkülönbség számolgatásánál pedig nagyon hiányoztak az elrugdosott szektorok.
Petike keze dió pucolás közben meghúzódott, így a nap elején keresgetnie kellett a helyes pálca fogást. Ez az ő esetében akár súlyos másodperceket is elvehet a napból - egész hihetetlen, hogy milyen gyorsasággal tudott akalmazkodni a helyzethez. Azért a kapura lövéseknél érződött nála, hogy fájdalmas nagy erőt kifejtenie, de a nap végére már ez sem volt észrevehető. Nem akármilyen izgalmakat hoztak a Fiorentina meccsei, Morvai ellen például egy 4-1-es vereségre válaszolt 5-2-es sikerrel, ez pedig barátok között is 6-6...
Karcsika két meccs után csapatot cserélt, mert Morvás AC Milanja is fehér csapat piros csíkkal, csak úgy, mint a Manchester United. A pályára lépő Lazio (Karcsi előző versenycsapata, amelyet Bártfay Csaba iránti tiszteletből díszített Lazionak, a kapus pedig maga A Mester) pedig kiválóan állta a sarat, sőt, a Petike elleni utolsó, mindent eldöntő meccsen valósággal brillírozott! Összességében egy fontos kísérlet is volt ez, hiszen egy hirtelen csapatváltás mindig nagyon nehézkes, de előfordulhat olyan szituáció, amikor belekényszerül az ember egy ilyen helyzetbe, és jó tudni, hogy van mihez nyúlni. Hogy kettejük csatájának eredménye 4-4 és 5-4 lett, az pedig elképesztő.
A bajnokság túljutott a felén, most Karcsika vette át a vezetést Petikétől, de minimális előnnyel. Kis Morvás zárkózik, Rauscher fejlődik. Mártonfi Pisti pedig olyan lelkes, hogy még akkor is lenn van edzésen, ha játszani nem tud, aminek eredménye pedig, hogy a jövőheti Liga-fordulóra Karcsi becsiszolja új csapatát. A váci gombfocizás robog tovább!






