A fiatalok között csak az volt a kérdés, melyik váci végez a dobogó melyik fokán. A legrutinosabb kétségkívül Mártonfi Levente, a legjobb formában érkező pedig Rozman Teodor volt, míg Mártonfi Zolika - korából adódlag - eltörpült a két nagyfiú mellett. Na de azért Zozóka alaposan megizzasztotta ellenfeleit, és mindkettő ellen el tudott csenni egy-egy pontot. A végső győzelem azonban nem számolgatással dőlt el, hiszen Teó 3-0-ra le tudta győzni Levit, ezzel pedig élete első országos bajnokságán aranyérmet szerzett, megelőzve csapattársát. Mártonfi Zoli mindeközben a serdülő kategória országos bajnokaként térhetett haza a verseny végeztével.
A minősítéssel még nem rendelkezők között Rauscher Tamás képviselte csapatunkat, aki az esélytelenek nyugalmával vágott neki a versenynek, és talán ő lepődött meg leginkább, amikor az utolsó mérkőzés előtt a tabellára pillantva a második helyen látta nevét. Az utolsó körben döntetlent játszott, amivel lecsúszott a dobogóról, de ez így is megsüvegelendő teljesítmény a Cremonese csapatától. Természetesen innen csak felfelé szabad, hogy vezessen az út, jövőre már dobogóra várjuk Tomikát.
Pozsonyi József nekiveselkedett a főversenynek, és csak egy árva gól választotta el a továbbjutástól. Másnap ő és ifj. Morvai Tamás azonos csoportba kerültek a másodosztályban, kettejük meccsét Tomcsi nyerte, így Józsikának a soproni Böcskei Barna testén át vezetett - volna - az út a legjobb nyolcba, akit le is győzött, a Kondor Balázs elleni vereség azonban azt jelentette, hogy így sem sikerült kiharcolnia a továbbjutást, Böcskei örülhetett.
Nem úgy a Kismorvásnak, aki bár nem tudott ellenállni Böcskeinek, a többi meccsét olyan magabiztosan nyerte, hogy még csak gólt sem kapott. Jellemző volt tegnapi teljesítméynére, hogy a verseny végén azt mondta: hosszú ideje ez volt az első verseny, amelynek minden percében koncentrált tudott maradni. Az egyenes kieséses szakaszban kivégző üzemmódba kapcsolt: előbb Széll Gergőt, majd Kondor Gábort búcsúztatta, hogy aztán Hidi András legyőzésével övé legyen a másodosztályú bajnoki cím!
A főversenyben három váci jutott be a tizes döntőbe, Kovács Péter és Horváth Dénes így a másodosztály küzdelmeiben nem vehettek részt vasárnap. Dénes számára erősnek bizonyult a döntő mezőnye, amely idén kivételesen kemény volt. A legfőbb esélyesnek Fülöp Elemér és Szathmáry Károly számítottak, de aki nem írja oda az esélyesek közé a hetvenes éveit taposó Szendrey Tibort... nos az nem figyelt az elmúlt hatvan esztendőben. Az első fordulókban hárman léptek el a mezőnytől, Fülöp, Szathmáry és - némi meglepetésre - Terjék, de ott loholt közvetlenül mögöttük Petike is, aki azonban az ötödik körben Farkas ellen rosszullétre panaszkodott, majd visszalépni kényszerült a versenytől.
Hat meccs után Szathmáry egyedül állt százszázalékos teljesítménnyel, öt pont előnnyel a Fülöpöt legyőző Terjék előtt. Minthogy Mártonfi Pisti megverte Terjéket, Karcsi két meccsel a vége előtt Országos Bajnoknak mondhatta magát, így elővette a Laziot, és Bártfay Csabával a kapuban a fennmaradó két meccsét is megnyerve, rajt-cél-győzelmet aratott, 17-16-1-0 52-17 mérleggel, nyolc pontot verve az őt követő Terjékre és Fülöpre. Karcsika ezzel negyedik egyéni OB-győzelmét aratta, amivel beérte Seremet Szilárdot.
További váci vonatkozású hír, hogy a Váci Bajnokságban vitézkedő, velünk készülő Mülek Antal bronzérmet szerzett a minősítés nélküli kategóriában, csak úgy, mint ifj. Primon Csaba a harmadosztályban.