Rauscher és Mülek a minősítéssel nem rendelkezők között méretett meg, rögtön az első meccsen össze is csaptak, aminek végén Mülek örülhetett. A Cremonese számára a nap további része sem tartogatott sikerélményeket, még gólt sem sikerült szereznie a verseny során. Anti viszont menetelt, és Leányvárival folytatott külön csatát, amelyben végül alulmaradt, és be kellett érje az ezüstéremmel.
ifj. Morvai Tamás csak hajszállal maradt le a főverseny tízes döntőjéről, miután a rájátszásban kikapott Kondor Gábortól. Tamás a másodosztályban vígasztalódhatott, ahol magabiztos játékkal masírozott be a döntőbe, hogy ott megremegjen a keze, és vereséget szenvedjen Simon Ferenccel szemben, így a Kismorvás is egy ezüsttel gazdagodott.
Szathmáry Karcsi agyonverte a mezőnyt az alapszakaszban, egyedül ő tudta az összes meccsét megnyerni, aminek sajnos Mártonfi Pisti itta meg a levét, aki így búcsúzni kényszerült a további játéktól. A sors(olás) csúnya fintora, hogy kettejük összecsapására az utolsó fordulóban került sor, amikor Karcsi már biztos csoportelső volt, azaz magával vihette volna barátját a továbbjutók közé, a fair play azonban megkövetelte, hogy éles meccset játsszanak. Fair play ide vagy oda, Karcsi rossz szájízzel hagyta el a pályát győzelme után.
A legjobb tíz között is folytatódott játékosunk veretlensége, öt forduló után öt győzelemmel állt az élen. Majd tizennégy lejátszott mérkőzés után eljött a nüanszok ideje. Karcsi egyre nehezebben bírta azt a nyomást, amit csak az első helyen állóknak kell tudnia elviselni, és egyre több sorsdöntő pillanatban remegett meg a keze, hogy 1-2 milliméteres hibákat véssen. Ezek közül elsőként Farkas kapusa tolt szögletre egy helyezett lövést 1-1-nél, ami az első pontvesztést eredményezte. Ezt követőleg Lukács Viktor ellen két alkalommal is mérni kellett Karcsi támadószektorát - szintén 1-1-es állásnál -, mindkét esetben 1 milliméternél kisebb volt a vétett hiba. Két körrel a vége előtt Szathmáry egy pont előnnyel várta a Fülöp elleni meccset, amelyen a komlói szerzett vezetést, játékosunk pedig káprázatos átadásból egyenlített. Két perccel a meccs vége előtt Karcsinak lehetősége volt eldönteni az országos bajnoki cím sorsát, ha kockázatot vállal, vagy ő, vagy Fülöp megnyeri a meccset és az OB-t, Karcsi azonban egypontos előnye megőrzése mellett döntött, maradt a döntetlen.
Az utolsó fordulóban Fülöp könnyed győzelmet aratott Menyhárt felett, Szathmáry pedig Kondor Gábor védelmét igyekezett feltörni. Több alkalommal is közel került ahhoz, hogy gólhelyzetet alakítson ki, korábbi magabiztossága azonban semmivé foszlott, az utolsó lépések pedig sorra rosszul sikerültek, ilyenkor Kondor fel tudott szabadítani. Két alkalommal csak az akadályozta meg Karcsit az aranyat érő gól megszerzésében, hogy támadása végén a labda a felezővonalon állt meg szektorban. Másodpercekkel a vége előtt Karcsi térfelére került a labda, ő eközben fejben számolta a másodperceket, de rosszul! Mire az utolsó labdát útnak indította - hogy az megálljon a balszélső előtt gólhelyzetben - az óra lecsörgött, Karcsi pedig elbukta első helyét.
Hogy milyen sűrűn fordul elő, hogy valaki - a mezőnyben egyedüliként - veretlenül elveszítsen egy bajnoki címet, az jó kérdés, most azonban ez történt. Karcsi nem bírta el a terhet, és összerogyott alatta. Némi vigaszul szolgáljon számára, hogy eredményével tovább növelte előnyét a ranglistán, és olyan magasságba emelkedett, ahol csak kevesen jártak: 654 ponttal vezeti a tabellát az OB-győzelme ellenére kissé leszakadó 635 pontos Fülöp előtt. Az ezüstérem egyben azt is jelenti, hogy Szathmáry behozhatatlan előnyre tett szert az Év Játékosa címért folyó pontgyűjtésben.