HÍREK

vasárnap, 16 június 2024 11:33

Hétfő hat

Tavaly nyáron Kovács Balázs és Szathmáry Károly meglátogatta Bártfay Csabát a verőcei Migazzi otthonban, a találkozás pedig elindított egy egyéves folyamatot, melynek végén a valaha volt váci gombfocisok újra találkozhattak, sajnos már A Mester nélkül. A Találkozóval egyidőben kiállítás nyílt a váci gombfocizás történelméről, amely - köszönhetően Vác Város Polgármesteri Hivatalának és a Madách Imre Művelődési Központnak - mostantól egy hónapon át látogatható a művelődési ház aulájában. Egy nappal később visszatértünk, egy fiatalember épp Robi bácsi Naplóját olvasgatta telefonján.

Kiállítás

fotó: Váci Hírnök

Szombat reggel kilenc óra, a művház kapui kitárulnak, és megérkezik az első gombozó, Kukel Tomi. Mire fél tizet mutat az óra, szép számú váci ámuldozik azon, hogy ki mennyit változott az eltelt évek alatt. Vannak, akik semmit: Dr. Kovács Tibor ugyanazzal az eleganciával, tiszteletre méltó jómodorral sétál be az ajtón, mint annak idején, és Klima Antal fiatalos lendülete és humora sem kopott fikarcnyit sem. Rauscher Tomi, Kovács Kornél és Ferjancsics Laci több mint harminc esztendeje nem fogtak pöckölőt a kezükbe, így az ő szemükben még élénkebb a csillogás, amikor ilyen távlatból felelevenedik gyermekkoruk, ifjúságuk játéka, és persze az azóta nem látott játszótársak kissé ráncosabb arca.

Találkozó

Cserey Laci családja büszkén nézegeti a Laciról készült megemlékezéseket a kiállítás anyaga között. Egy magas fiatalember tanácstalanul álldogál a teremben. "Hány arc ismerős, Gyuri?", kapja a kérdést. A fiatalember elmosolyodik, de mielőtt válaszolhatna, a terem másik végéből egy hangos "Vendég Gyuriii" felkiáltás, és Pozsonyi Józsi személyében megjelenik az első ismerős, percekkel később pedig már olyan, mintha Gyuri soha ki sem sétált volna a Reménység terméből. Az elmúlt két évtized legnagyobb utánpótlás nevelője, Berend Csaba nem tud kibújni a bőréből, a Mártonfi-gyerekeket tanítgatja, akik két kapusnak lődözik a gólokat. Nem tudunk mindenkit felsorolni...

Mártonfi gyerekek

Az első óra hurrá-hangulatát képtelenség visszaadni. Felejthetetlen és felemelő érzés volt mindenki számára, aki eljött. És hogy hányunknak? Mire a kiállítás megnyitójához érkeztünk, az aulában többen voltunk, mint ahányan a tavalyi Egyéni Országos Bajnokságra neveztek! Pedig akadt hiányzó bőven, elég csak Zentel Györgyre gondolni, aki az utolsó percekben mondta le a részvételt, de Bartos Ferencet is hiába keresték a régiek.

Klima Antal és Kovács Tibor

A megnyitóra nem is olyan könnyű kicsalogatni a csapatot, mert a fiúk olyan hévvel vetik bele magukat a játékba, mint amikor az óceánon hánykolódó hajótörött jut végre édesvízhez. A Kovács Péter - Kovács Balázs valóságos presztízs mérkőzéssé nő, majd Balu olyan szektorjátékkal kápráztat el mindenkit Kollár Tibi ellen, hogy Tibike nevetve megjegyzi: "na ezért nem járok én már öt éve". Pozsonyi - Kukel meccs zajlik, illusztris nézők előtt, ahol a játékosok a hangosabbak: Tibi bácsi és Tóni bá' mellett Mészáros Jani szurkol, ki tudja kinek. Eközben Vendég Gyuri és Rauscher Tomi gyűrik egymást, Tamás pedig olyan szeretnivaló, már-már gyermeki lelkesedéssel ugrik fel és kiált gólörömében, hogy arra nem lehet nem felfigyelni, és nem lehet nem a nap egyik (lesz még!) szlogenjévé tenni: "Ott van! Harminc év után!"

Kovács Péter és Kovács Balázs

Elindulunk a megnyitó felé, Tonyó flegmán, csak úgy kézzel belepöcköl egy szektorba, természetesen gól a vége, amit hamisítatlan Klima-mosollyal vesz tudomásul, és már megy is tovább. Az aulában a helyi média képviselői és az önkormányzat tisztségviselői fogadnak bennünket. A lányok kissé szégyellősen húzódnak a háttérbe, és igyekeznek megbújni a kamerák elől, a fiúk megnyugtatják őket: mindenki haja tökéletes!

Matkovich Ilona és Szathmáry Károly

Pontban tizenegy órakor Szathmáry Károly köszönti az egybegyűlteket, köszönetet mond mindazoknak, akik megjelentek, külön kiemelve családját, akik az elmúlt hetekben, hónapokban temérdek munkát tettek bele ebbe a rendezvénybe, és fogyni nem akaró türelemmel viselték, ahogy napokra elvész a gombfociban. Miután Vác Város Önkormányzata felé is kifejezi háláját, átadja a szót Matkovich Ilonának. Polgármester Asszony köszöntő beszédéből kiderül, hogy nem most hall először rólunk, Bártfay Csaba unokatestvéreként a családi összejöveteleken sokszor került szóba a gombfoci. Mindezek ellenére érződik rajta, hogy még őt is meglepi, hogy milyen csodálatos közösségbe csöppent erre a néhány órára, őszinte áhítattal nézi az arcokat és a kiállítás anyagát.

Matkovich Ilona gombfoci

Dr. Gráfik Imre lép a pulpitushoz, és az addig csendben üldögélő "bácsiból" supernovává változik. Az a lelkesedés, amivel a gombfoci történetét elmeséli, mindenkit magával ragad, és mi vele együtt utazunk az időben a tizenkilenecedik századi Angliától egészen a pécsi ötvenes évekig, a modern gombfocizás bölcsőjéig. Imre "bácsi" egy nem akármilyen meglepetéssel zárja beszédét. A napokban jelenik meg új könyve, melynek címe, "A játékok játéka: a gombfoci", amelyben külön fejezet jut Vácnak! 

Gráfik Imre gombofci

Ismét Szathmáry lép a mikrofonhoz, és átadja a város és az egyesület ajándékait a két alapítótagnak, Kovács Tibornak és Klima Antalnak. Zentel Róbert bőrkötésben újranyomott Naplója aztán a nap hátralévő részében folyamatosan biztosít témát a megjelenteknek. Karcsi visszalép a mikrofon mögé, hogy dióhéjban elmesélje a váci csapat történetét, kezdve az 1960-as megalakulással, és a Teknős Károly, Zentel Róbert, Zentel György, Pfliegel Tibor, Bartos Ferenc, Kovács Tibor felállású bajnokcsapat sikereivel, egészen napjainkig. Azonban amikor 1990-hez, és az első egyéni bajnoki címhez ér, már csak Bártfay Csaba nevét képes kimondani, majd hangja elcsuklik, és nem tudja folytatni, így csak annyira futja: "Köszönöm, hogy itt vagytok! Ti vagytok A Vác". A közel negyvenfős sokadalom ellepi a ruhatár előtti sarkot, felváltva csodálkoznak rá a régi fotókra, újságcikkekre, a százéves gombfocikra, Robi bácsi és Tibi bácsi naplóira és a temérdek apróságra, amelyek mindegyike egy történetet rejt.

Kiállítás

A pezsgőbontás és koccintás (valamint a felitatás és takarítás) után Kovács Péter lép elő porondmesterré, és készíti a sorsolást, hiszen kezdődik a Dunakanyar Kupa, hogy mielőtt Magyarország megkezdi Európa bajnoki menetelését, kiderüljön, ki a leginkább legény a gáton! Polgármester Asszony sem maradhat ki a jóból, amíg nem szerez egy gólt, nem engedjük haza!

Matkovich Ilona gombfocizik

Néhányan elköszönnek, elsőként a Bártfay Csabának folyamatosan ellenálló, a kilencvenes évek váci edzésein pallérozódó Morvai Tomi, aki "Hogyan nem lettem váci gombozó" című eposzával akár Gráfiki magasságokba is emelkedhetne, de szerencsére van még lehetősége gyarapodni emberi mivoltában, így elkerülheti a ceruza koptatását. Baross Gabi is búcsút int, siet haza feleségéhez, akit baleset hátráltat, és akinek így külön köszönjük, hogy néhány órára kölcsönadta nekünk urát. Csomagol Balu és Tibike is, fogyatkozunk. Ahogyan köszöngetnek el a játékosok, a terem minden pontjáról egy mondat hallatszik, és tölti meg a termet morajlással: "hétfő hat". Balu Tibikét agitálja, Tibike önmagát agitálja, Petike mindenkit agitál, Vendég Gyuri a 'Palota - Vác távolságot méregeti, Rauscher Tomi pedig - mint egy ragadozó - egyszerre szeretne gombozni mindenkivel, és minden támadó térfélen felejtett labdát kapura szeretne lőni! Ölelkezések, hangos "hétfő hat" kiáltások közepette marad magára a keménymag, és rajtol el a Dunakanyar Kupa.

Találkozó

Karcsika pöckölője elkallódott. Kétségbeejtő, még Csabától kapta. Keresi itt, keresi ott, nincs. A ki nem állított anyagba keveredett, és már úton van Szombathelyre. Józsika pöckölője megvan, el is veri Petikét. Gyurinak nem megy a góllövés, pedig mezőnyben mutatott játéka jelzi, nem véletlenül emelte ki éppen őt a Pest Megyei Hírlap a nyolcvanas években, mint tehetésges ifjúság. Finoman játszik, szektorokat ad, de a gól csak nem jön össze neki. Petike nyeretlenül hagyja el a játékteret, nem kesereg rajta, boldog. Rauscher Tomi is boldog, bevágja a faultot Gyurinak, megvan az első győzelem. A meccs hártalévő idejében Tamásból a "hihetetlen" és az "egészen hihetetlen" a két szó, amit ki lehet csalni, arcáról a mosoly egy pillanatra sem tűnik el. Berend Csabi izgul, a kivetítőn már készül a válogatott Svájc ellen, bár nyeri a meccseket, inkább leül, jó hazafi! Kukel Tomi elégedetlen magával. Nagyon szépen játszik, talán túl szépen is, de ajándékba adja Karcsikának a helyzeteket. Lezajlik a teljes körmérkőzés, feszült izgalom a számolgatásnál. A Dunakanyar Kupa 2024-es győztese: A Vác!

Dunakanyar Kupa

Vendég Gyuri kíváncsisága és játékéhsége kielégíthetetlen, miközben a válogatott megkezdi szereplését, Karcsival játszanak maratoni mérkőzést, amely során Gyuri első gólja is megszületik végre! A svájciaké is. Amikor a harmadikat is behelyezi az Alpok napsütötte rétjein nevelkedett fondű-bajnok, a gombfocisok összepakolnak, és véget ér a nap. Visszarepültünk 1960-ba, randevúztunk kilencvenben, és ma úgy váltunk el egymástól, hogy "hétfő hat!" Mi mást mondhatnánk? Ámen!

Kiállítás