Hétvégén a nőtincsi temetőben utolsó útjára kísértük barátunkat, csapattársunkat, Cserey Lászlót. Az alábbiakban szeretnénk néhány szóban megemlékezni életéről, gombozói pályájáról, és ezzel a kis írással búcsúzni tőle.

Laci 1969-ben született Kolozsváron, ahol a helyi gombfoci csapat tagjává vált. A nyolcvanas évek vége táján költözött Magyarországra, ahol tovább hódolt hobbijának, és három évtizeden át volt csapatunk tagja. Ő maga sosem tartozott az éljátékosok közé, mégis több ízben szerepelt NB1-es csapatunkban a kilencvenes években, köszönhetően lelkesedésének és a csapat iránti lojalitásánk. A játék irtánti szeretetét mi sem mutatja jobban, minthogy ezekben az időkben fáradhatatlanul tevékenykedett az ifjúság körül, a kilencvenes évek második felében kialakuló utánpótlás csapatot hozta-vitte a versenyekre, istápolta a gyerekeket.

Amikor a kétezres években Nőtincsre költözött, ott is meghonosította a játékot, a helyi művelődési házban minden héten tanította a gyerekeket. Jó tíz esztendővel ezelőtt szívinfarktust kapott, amit szerencsésen átvészelt, "új életében" azonban nem maradt már hely egy saját klub vezetésének, így a nőtincsi gombfocizásnak vége szakadt. Azóta egyesületünk második csapatában szerepelt, főképp gyermekkori barátaival. Laci ugyanis jóhírét vitte csapatunknak a kolozsvári srácok között, akik miután szintén Magyarországra költöztek, újra összeálltak, és a mai napig ők alkotják második számú csapatunk gerincét. Legnagyobb sikere egy bronzérem a páros Országos Bajnokságról Szathmáry Károly oldalán. Laci 2020-ban váratlanul bejelentette visszavonulását, ami voltképp csak formális volt, lévén a pandémia okán eleve is állt a bajnokság, utoljára a 2020-as Váciak Kupáján tette le az asztalra a Kolozsvári Vasutast.

Laci a magánéletben levéltáros volt, Nőtincsen élt feleségével és főiskolás lányával. Vállalkozóként önkormányzatok irattárainak selejtezését végezte, majd néhány hónappal halála előtt a nőtincsi önkormányzat alkalmazásába került. Nem a gombfoci volt az egyetlen hobbija. Retro kerékpárokat újított fel, szintén retro kisautókat gyűjtott. Rajongott a minőségi rock zenéért, amelyeket egy jó kézműves "sörike" társaságában hallgatott, kedvenc boxer kutyájával, amelyeket felváltva a három testőr egyikéről nevezett el. Nem ment a szomszédba egy kis mókáért, szerette az igazi székely humort. Nagyon magas lángon égett, szenvedélyes volt mind munkájában, mind privát életében.

Cserkó rendíthetetlen volt mindabban, amiben hitt, és nem tűrte, hogy bárki megkérdőjelezze nézeteit. Nehéz volt kivívni szeretetét és tiszteletét, azonban legtöbbünknek sikerült ez, így eltérő világnézeteink, politikai hovatartozásunk ellenére igaz barátok lehettünk. Sokat tanulhattunk tőle vagányságról, hazaszeretetről. Lehetne még sorolni, fokozni, közhelyekkel dobálózni, de egyszerűen elég anyit mondani: nagyon fogsz hiányozni!